Kritika különkiadás - Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei

Konichi wa!^^/

 Nyah, most jöttem haza a moziból, és úgy érzem túl sokat teszek ezért a filmért.:D Már elég csak azzal kezdeni, hogy megnéztem, pedig alapból szkeptikusan ültem be rá több okból is. (még a könyvet is vittem magammal, hogy keresztet vethessek rá, ha valami olyan ordenáré hülyeséget látnék esetleg, amely meggyalázná azt :D) Az első ok az volt, hogy a kedvenc könyvem adaptációjáról van szó, melynek első kötetét háromszor is elolvastam, és hát eléggé földhözragadt vagyok, ha adaptációkról van szó, pedig tudom, hogy nem kéne. A másik ok Tim Burton volt, aki jelentősen kivette a részét a film készítéséből. Nem is lenne ezzel probléma, szeretem azt a darkos, mégis gyermeteg világot, melyet képvisel, de valahogy egyik filmje sem ragadott meg túlzottan. Ebbe most nem is akarok belemenni, hiszen nem Tim Burtonről, hanem a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekeiről szeretnék kritikát írni, és előre elnézést kérek, de ezt egészen egyszerűen képtelen vagyok nem szubjektíven értékelni.

 A történetet eddig mindig úgy meséltem mindenkinek, hogy csupán legeslegelejét mondtam el. Van egy srác, akinek a nagyapja régi történeteivel szórakoztatta őt kiskorában, melyekben egy gyermekotthonban rejtőzködött szörnyek elől, különleges gyermekekkel, aztán ahogy Jacob idősödött, úgy vesztette el lassan hitét ezzel kapcsolatban. Ám egy napon a nagyapa rejtélyes halála arra sarkallja a fiút, hogy nyomozzon a ház után. Ez mind szép és jó volt addig, amíg ki nem jött ez a film, és a trailerje lespoilerezte azt, amiért én anno, tizenkét évesen annyira izgultam.Vajon léteznek-e ezek a különleges lények? A válasz, SPOILER. ja, nagyon is, és nem is akarok többet mondani a történetről, most már csak azért is fulladjatok meg a kíváncsiságban.uwu

 A film elején, bár jó néhány eltérés volt a könyvhöz képest, még egész bizakodó voltam, egy-két dolgot leszámítva. (ne haragudjatok, ez inkább lesz könyvvel való összemérés, mint magának a filmnek az értékelése, olyat sajnos úgyis sokat fogtok tudni találni, nesztek egy rajongó kritikája) Az első kisebb sokk akkor ért, amikor Dr. Golant láttam a vásznon. Valamiért ugyanis abban a hitben éltem, hogy ő férfi. Itt azonban női pszichológusként ismerhettük meg. Ezt azonban lenyelve, már jött is a következő engem mélységesen földbe tipró dolog, amelynek értelmét sehogy sem találom, pedig esküszöm, keresem. Mi szükség volt rá, hogy Emma és Olive nevet cseréljenek? Mármint vázolom. A könyvben Emma egy céltudatos, lobbanékony (szó szerint) nőszemély, aki ugye eleinte Abe csaja, majd később Jacobé, ugyebár. És szőke. Olive pedig a levitáló kislány a borítón. Itt pedig mit csináltak? Két tinédzsert, akik közül tényleg Emma Jacob és Abe barátnője, de ő az, aki lebeg, és semmi fasza, harcos csaj jellem nincs benne. (Mondjuk egy hőlégballonban mi lenne az?) Konkrétan egy új karakter. Olive szóra sem érdemes, simán kihagyhatták volna. No de maga Vándorsólyom kisasszony... Én úgy érzem, lehagyom nevéről a kisasszony szócskát, mert míg a könyvben egy komoly, szigorú, régimódi, de odafigyelő idős hölgy, a filmben egy... Én nem tom. Inkább nem mondok semmit. Csupán a színészi játékát emelném ki, ami tragikus volt. Azok az arckifejezések... Ennél erőltetettebb nem is lehetett volna.:"D Esetleg karikírozott maszkokkal. A gyerekek sokkal tehetségesebbek voltak nála, és ez számomra szomorú. (Bár egyéb kritikákat olvasva mindenki nagyon el volt ájulva Eva Green alakításától, szóval lehet, hogy csak a mérhetetlen ellenszenv beszél belőlem, amiért semmi köze nem volt az eredeti karakterhez, de mindegy is...)

 Azonban volt néhány értékelendő dolog is a karakterekben, és a változtatásokban. Például Enoch, aki bár néhány dologban persze eltért az eredetitől, jól illeszkedett a filmbe, és nem zavart a jelenléte. És bár agyagkatonák helyett creepy játékbabákat harcoltatott egymással, remek ötletnek tartottam a stop motinös megoldást. Horace és az álmok megjelenítése is érdekes volt, tetszett, hogy a ruhákra ilyen formában fektetett nagy hangsúlyt, bár a személyisége neki is kissé eltért, de nem vált a karakter kárára. A nagypapa és egyébként Jacob is el lettek találva, az utóbbi pont olyan jelentéktelen, mint a könyvben.:D Na, jó, sokkal jelentéktelenebb, de ettől még el is tudok tekinteni, hiszen annyi más faszságba (elnézést a kifejezésért) kellett hangsúlyt fektetni, hogy nem csoda, hogy a főszereplő háttérbe szorult. (remélem, érezni az iróniát) A többiekkel nem foglalkoztak túl sokat, ami nem is olyan nagy baj, hiszen a könyvben sem mindenki központi szereplő.

 A filmben külön tetszett a jelen és a múlt látványbeli megoltása. Amíg a hurkon belül a világ sokkal színesebb és világosabb, addig azon kívül minden sötét, szinte fekete-fehér. Lehet, hogy ez csak nekem tetszett nagyon, vagy már kínomban próbáltam ötletes hülyeségeket keresni, de ez valahogy megfogott.:D Nem úgy, mint a vége... Na. A sok különbség eltörpül a végén lévő miazistentnézekén élmény mellett, amely magával ragadott a végső actionnél. Gyermekeim. Ha nem olvastátok a könyvet, szeretném leszögezni, hogy az üresek így néznek ki:

...és nem úgy, mint mádörfákör Slenderman.

 Ez egyszerűen nevetséges... És értem én, hogy szemeket zabálnak lélek helyett, mert a ,,szem a lélek tükre", vagy a jó Isten se tudja miért, de ez annyira felesleges hülyeségeknek adott így helyet... Ahj, oké. Lenyelem. De a végét képtelen vagyok. Csontik küzdöttek Slendermanek ellen valami szar techno zenére, miközben a nevetséges főgonosz, és nevetséges társaik a többiekkel szórakoztak. Nem, én ezt nem tudom leküzdeni, sajnálom srácok. Csupán egy kérdést tennék fel a készítőknek... Miért nem volt jó az úgy, ahogy volt? Mindegy. Lépjünk túl, mielőtt elsírom magam.

 Kiknek ajánlom hát ezt a filmet? Bárkinek, aki nem olyan elfogult, mint én, és nagyon szereti Tim Burtont. Azoknak tuti tetszeni fog, és ez így is van rendjén. Mert alapjába véve nem lenne egy rossz film, csak nem az én stílusom. Nagyon nem. Ne haragudjatok rám!><

A következő kritikánál visszatérek, ha még szerettek; Fujimi