Kritika #6 - Death Parade

Konichi wa!^^/

 A mai boncolni-való egy 2015-ös anime, szintén az ajánlottak listájáról, méghozzá a Death Parade, ami ismételten egy rendkívül drámai mű. (ahogy én azt szeretem ouo) Vágjunk is bele!

 Mint ahogy azt már megannyi animében láthattuk, ismét egyfajta halál utáni világban vagyunk, ahol érzéketlen bírák döntenek az emberek sorsa felől játékok segítségével, hogy a mennybe vagy a pokolba kerüljenek. Illetve nem egészen erről van szó, de ők is eképpen hivatkoznak rá, hogy könnyedén megérthessék. Akik ide kerülnek, az életükért játszanak, legalábbis ezzel a tudattal vetik bele magukat az egészbe. Ők nem tudják, hogy már átestek az elmúláson, egészen a játékok végéig, melyekben a különböző érzelmek előhívása a cél. Ez a folyamat remekül működik, egészen addig, amíg egy olyan lány nem érkezik ide, aki tudatában van a halálának. Ő Kurokami no Onna, akit Nona (a bírák vezére) Decim mellé oszt be segédként, hogy tanulmányozza az érzelmek kibontakozását, (majd a végén megértitek, mire céloztam ezzel) illetve azt, hogy egy ember hogyan bíráskodnak mások felett a haláluk után.

 Ami elsőre szembetűnő lehet az anime kapcsán, az talán az egyedi grafika. Én úgy gondolom, hogy bár eleinte számomra is elég furcsa volt, simán meg lehet szokni, és szerintem nagyon szép és kidolgozott. A mozgások és a hátterek nem trehányok, és maguknak a karaktereknek is megvan a megfelelő kidolgozottságuk. Persze, nyilván lesz olyan, akinek nem tetszik ez a fajta ábrázolás, de ettől függetlenül is egy fantasztikus animéről beszélhetünk.

 Gondolom, nem árulok el nagy meglepetést azzal, ha azt mondom, ennél az animénél az érzelmeken van a hangsúly, és ennek megfelelően ránk is tud hatni, legalábbis azoknak a karaktereknek a tekintetében, akik az anime minden pontjánál jelen vannak, ugyanis a legtöbb részben új háttértörténetekkel ismerkedhetünk meg, tekintettel a ,,bárba" kerülő emberekre. Ezt a fajta felépítést már láthattuk korábban, én példának a Hell Girlt tudnám felhozni, amely számomra baromi monoton volt, és olyan érzést keltett bennem, hogy folyamatosan ugyanazt a részt nézem végig újra, és újra. Hamar el is adtam, mert nem éreztem úgy, hogy nekem szükségem lehet csattanóra, vagy bármi fejlődésre az anime tekintetében. A Death Parade azonban teljesen más. Itt minden karakter más és más miatt lényeges, a háttértörténetük pedig magára az emberre világítanak rá, (hibáikra, érzelmeikre, életükre) ami szerintem rendkívül izgalmas téma lehet, ha megfelelően van megragadva. Márpedig itt tényleg érdekesen mutatták be a lényeget, és külön tetszett, hogy a félelemre helyezték a legnagyobb hangsúly annak érdekében, hogy minél jobban előhívják a valódi éneket. Zseniális és egyben rendkívül veszélyes húzás, de nem cseszték el a készítők.

 Egyébként szeretném külön megemlíteni az animében lévő zenéket, mert baromi hangulatosak voltak. Még az openingnek is megvolt a varázsa, bár nagyban eltért magától a műtől, de szerintem pont ezért volt jó poén egy ilyen számot választani, ráadásul ezzel az animációval. Szerintem zseniális.:D De nekem akkor is ez a kedvenc OST-m, pláne a jelenet miatt, ahol ennek fontos szerepe van...

 Egyetlen aprócska észrevétel azonban, hogy bár a bíráknak érzéketleneknek kell lenniük, hogy érzelmeik ne befolyásolják őket, néhányuk mégis mutatott emóciót. (ezt a szinonímát találtam az érzelemre, ezer botsáska :D) Például Ginti, aki kifejezetten ingerültnek tűnt végig. Nomindegy, ettől függetlenül ez nem vont le az anime élvezhetőségéből. Esetleg néhány emberben maradhattak esetleges kérdések, (például nem kapunk tisztes választ arra, hogy jó-e ez a rendszer így egyáltalán, stb.) de ettől függetlenül mindenképp érdemes megnézni, és kicsit elgondolkozni rajta.

 Szóval összességében bárkinek melegen ajánlom ezt az animét, aki szereti az érzelmesebb és elgondolkodtatóbb darabokat, mert ebből a tekintetből egy iszonyú kiemelkedő és gyönyörű művet kapunk, ha elkezdjük.^^

Ennyi voltam mára; Fujimi